A tanórákon a pedagógusnak kell törekednie a figyelem felkeltésére és megőrzésére, folyamatosan ösztönöznie kell a tanulókat a tananyag elsajátítására. Ennek különböző fajtái léteznek, a tanulók pedig nem egyformán viszonyulnak a tanár által választott ösztönzés eszközére. A büntetés és jutalmazás az egyik legkézenfekvőbb tanulási motiválásra való ösztönzés.
A dicséretnek a tárgyalt korosztálynál csak egy jól meghatározott szintig van teljesítménynövelő hatása, a dicséret főleg a kisebb korosztályoknál ösztönzi a gyermekeket. Ha a külső (főként anyagi, tárgyi) jutalom nem áll arányban a feladat végzéséhez szükséges erőfeszítéssel, úgynevezett kognitív disszonancia jön létre, ami azt jelenti, hogy a feladat nagyságához mérten csekély jutalom esetén növekszik a belső motiváció, míg túljutalmazás esetén csökken. Azonban nem mindegy, hogy a gyerek milyen formában kapja a jutalmat, az elvárt jutalom rombolóan hat a belső motivációra, viszont ha meglepetésszerűen kapják a gyerekek, akkor a feladathoz való viszony nem módosul, ezenkívül érdeklődésromboló hatása elsősorban a teljesítményfüggő jutalmaknak van.
A pszichológia állásfoglalása szerint a büntetés önmagában helytelen, sőt lényegében eredménytelen, mivel a büntetéstől félő gyerek engedelmessége kizárólag addig tart, amíg nem lát esélyt a büntetés elkerülésére, azaz amíg a büntető személy jelen van.