„Amikor a bölcs ember tanít, akkor irányítja és nem magával vonszolja a tanítványait, továbbhaladásra biztatja őket ahelyett, hogy elnyomná őket. Megmutatja az utat, de nem viszi őket végig a célig…
Jó tanárnak nevezhetjük azt az embert, aki tanítványait arra bátorítja, hogy saját fejükkel gondolkozzanak.”
Confucius
A középiskolások körében leginkább a pedagógus tudja motiválni a diákot, hiszen ő az, akitől a tudást átveszi, és akire példaképeként is tekinthet. Ha a tanuló által becsült személy vár el valamit tőle, akkor az fokozza a teljesítményét is, azaz motiváló hatású.
Az osztályban jó érzelmi légkört kell kialakítani, nem csak azért, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, hanem azért is, mert az önismeret csak ilyen körülmények között fejlődhet ki. A tanulók sokszor a valóságosnál kisebb képességűeknek tartják magukat, azt hiszik, a tanár neheztel rájuk, és még sok egészen meglepő tényező gátolhatja őket abban, hogy sikeresen teljesítsenek az iskolában.
A pedagógusnak a munka elején a célokat pontosan meg kell határoznia, mivel a tanulók nagyobb kedvvel dolgoznak, ha tisztában vannak, hogy a kitűzött feladat elvégzése után mivel lesznek gazdagabbak. A tanár felvázolja a tantárgy lényegét, bemutatja az anyag érdekességét, későbbi hasznosságát, ezzel is felkeltve az érdeklődésüket, motiváltságukat a tantárgy és ez által a tanulás iránt. Nagyon fontos a tanár-diák közötti érzelmi kapcsolat, az egymás iránti tisztelet, és megbecsülés, mivel a tanár képes lehet arra, hogy megváltoztassa a gyermek énképét. Ugyanakkor a gyereknek tudnia kell kötelezettséget vállalnia, ki kell tűznie maga elé az elérendő részfeladatokat, szinteket, és ezeket teljesítenie is kell.
A tanár három alapvető területen ösztönözheti a tanulókat: az érzelmi kapcsolatokterén, ha elfogadó magatartást tanúsít; az értelmi ösztönzésterén, ha aktivitásra, ismeretszerzésre sarkalja a tanulókat; ill. morális téren, ha felelősségvállalásra és a kölcsönös tiszteleten alapuló követelmény betartásra készteti a diákokat. A legnagyobb probléma ma a nevelésben, hogy általában, mindent a kognitív téren erőltetnek, miközben elhanyagolják az érzelmi és morális szempontokat, ami gyengítheti az értelmi ösztönzés hatékonyságát. Azonban a pedagógus hatása a középiskolásoknál csak a tantárgyon keresztül jöhet létre, nem úgy, mint kisebb gyermekek esetében, ahol a modellkövetéses tanulás és azonosulás életkori sajátosság. Ebben az életkorban már nem előnyös, ha a kapcsolat túlságosan személyes, mivel ez az az időszak, amikor a gyerekek megpróbálnak függetlenebbek lenni a környezetüktől. Ezért a tanárnak rá kell éreznie, hogy hogyan viselkedjen a tanulókkal, annak érdekében, hogy a lehető legjobb légkört teremthesse meg velük.
Alami Enikő